A csoportos kiállítás Barabás Zsófi, Forgó Árpád, Halmi-Horváth István, Horváth Lóczi Judit, Kusovszky Bea és Pál Katja absztrakt alkotásait mutatja be. A kiállítás címe a képbe zárt folytonosságon és változatlanságon keresztül megjelenő alkotói precizitás, finomhangolás és érzékenység jelenlétére és a festmények mögött megbúvó érzelmi maradandóság ígéretének kettősségére reflektál.
Megnyitó
2024. április 11. 18:00
A kiállítást megnyitja
Vékony Délia, művészettörténész
A KÉPEZŐ Galéria terében megrendezett csoportos kiállítás fiatal absztrakt művészek alkotásait sorakoztatja fel, melyek egyrészt az intim, női érzékenységgel foglalkoznak, másrészt a személyes tetszést és az érzelmeket meghaladva keresik az esztétika dimenziójában a tiszta formát.
A kiállított festményeken megjelenő színek és alakzatok átszivárognak a képmezőn, hogy egymás tereibe lépve vizuális párbeszédet alakítsanak ki egymással. A képek egymás vetületében egy kerek narratívát hoznak létre, aminek megértését teljes egészében a befogadóra bízzák. Vajon mit keressen a látogató az alkotások között létrejövő szövevényes kapcsolat-rendszerben? Visszafejthetőek-e még egyáltalán ezek sűrű, kinyíló, vagy éppen centrális kompozíciók?
/Nagy Rozi, művészettörténész/
A kiállítás kurátora
Meggyesházi Éda
Helyszín
KÉPEZŐ Galéria, 1024 Budapest, Keleti Károly utca 13/A
A kiállítás megtekinthető
2024. április 12 – május 30. között
BARABÁS Zsófi (1980) vizuális nyelvezetét a kinyíló, sűrű és centrális kompozíciók jellemzik. Biomorf formái meghatározatlan mélységekben, a sík és a tér kettősségét előhívva épülnek egymásra és terülnek el a vásznon. A játékos dinamikával egymás mellé helyezett színek kibomló szerkezete mutat rá a kompozíciók tűpontosan kiszámított egyensúlyára. Festményei karakterességét erősíti a taktilis és lazúrosabb felületek váltakozó megjelentetése.
HORVÁTH LÓCZI Judit (1981) folyamatos, újításokkal teli útkeresését a festészet és a szobrászat határmezsgyéjén találkozó, tematikailag összetartozó festmény és relief sorozatok határozzák meg. Alkotásait a személyes élethelyzetek inspirálják, amelyek mértani pontosságú és élénk színhasználatú konstrukciókon keresztül
geometrikus formákban mutatkoznak meg. A sík- és térbeliséget összekombinálva jönnek létre formázott vásznain az élénk és ritmikus kompozíciók.
KUSOVSZKY Bea (1986) képielemszótárának jellegzetessége, hogy a vissza-visszatérő részleteket, a pop-artból kiinduló ábrázolási megoldásokat és stílusjegyek folyamatosan bővíti a digitális kultúra vizualitásának lenyomatával. Művei egy analóg és digitális világ közötti izgalmas találkozási pontot képeznek. Kísérleti síkra épített keretrendszerei vibráló színekkel dolgozó táblaképek. Különböző anyagminőségek, mintázatok, gesztussíkok, színátmenetek és optikai- és moaré effekt alkalmazásával találta meg jellegzetes látványvilágát.
PÁL Katja (1979) munkásságának középpontjában a festészet természete, illetve a műalkotás és a befogadó közötti kapcsolat áll. Szigorú konstruktív festményei a vizuális leleményesség mentén geometrikus alapelemekből építkeznek, formázott fatáblákra készülnek. Előzetes számítógépes tervezés után alakítja ki képtesteit és képi elemeit. Festményei a perspektíva szabályaival is játszanak, kompozíciói a vászon oldalán vagy terén kívül folytatódnak, nézésük iránytól függően változik.
HALMI-HORVÁTH István tudatosan építkezik, művészi periódusai koherensen követik egymást, újravizsgálva átörökíti előző sorozatai bizonyos képi elemeit. A színek egymásra való hatása, a fény mint képelem, a szimmetria kompozícióteremtő ereje állnak aktuális munkáinak középpontjába. Legújabb 2021-ben kezdett sorozata Josef Albers munkásságára reflektál, ötvözve korábbi, az Átjárók és a Színstruktúra sorozatainak különböző vizuális megközelítéseit a transzparens festői minőségekkel. A festményein megjelenő, egymást fedő transzparens síkok finom térhatása által kirajzolódó négyzeten, valamint a színek fizikai valósága és pszichológiai hatását figyelembe vevő, optikai illúziót keltő képrendező szemléletben is tetten érhető.
FORGÓ Árpád fali reliefjeit különálló és monokróm színelemekből építi fel. Munkafolyamata során vizuális kísérleteken és számításokon alapuló aránypárból, modulokból konstruál, ezek geometrikus alapú formázott vászonná válnak. A sík- és térbeliség szimultán megjelenítésén keresztül gondolja tovább a festészet utáni absztrakció kérdéseit. Alkotói gyakorlatában a táblakép térbeli lehetőségeinek vizsgálata, határainak kutatása már egy évtizede jelen van ugyanúgy, mint a szín különböző, a Bauhausban gyökerező kontraszthatásainak vizsgálata. Képeire egyre inkább többdimenziós kompozícióként tekint, geometrikus képépítési technikája a formák, a színek, és a rész-egész viszonyának variálásán alapul.
A kiállítást a Nemzeti Kulturális Alap támogatta
