A művészet közösségteremtő erejét kutatva a kiállítás megjeleníti a közösségi alkotás, a közösségi lét különböző jeleneteit, illetve a barátság és a (vérbeli vagy választott) család kapcsolódási pontjait. E reflekciót gyakran a népművészetből kölcsönvett motívumok és szimbólumok segítik értelmezni és tovább árnyalni. A kiállítás hangsúlyt fektet továbbá az emlékezés, a szájhagyomány és a történetmesélés közösségben betöltött szerepére, újraértelmezve olyan mesei fordulatokat és motívumokat, amelyek a mesélő és befogadó tudatalattijába engednek bepillantást. Végezetül pedig a kiállítás reflektál a különböző közösségi vagy személyes babonákra, rituálékra és tradíciókra, melyek az egyén életét szabályozzák. A kiállított alkotók és a befogadók közösen dolgoznak ezen hagyományok feldolgozásán, (újra)értelmezésén, és visszafoglalásán, létrehozva egy olyan biztonságos teret, ahol az őseink iránti tisztelet nem zárja ki a változás, fejlődés vagy ön-reflekció igényét.

Zombori Dóra: The Baum (2023)

Though in the colloquial language we usually refer to ‘home’ as a geographically defined space (a country, a town, a house), the same word can allude to a concept not easily defined in the physical sense. Home might mean a community that gives time and space for ideas to thrive and expand, whilst offering a chance to contemplate and transform those ideas. A space in which we exchange experiences, advice, and stories; where we teach, learn, heal, and get healed. This is where we can find the path towards our inner selves, where we can communicate with our own personal histories. A milieu in which time and space have formed a fluctuating, mutating relationship; where past and present exist simultaneously, and thus engage in dialogue.

Our Wayfaring Home portrays the physical and metaphysical spaces of home through the reflections of 12 artists, exploring the communities, traditions, stories and rituals within it. The artworks on view showcase a wide variety of artistic mediums, drawing not only from the fine arts, but also from the applied arts, to further highlight the differences between the perspectives and experiences represented in the exhibition space.

While exploring the community building powers of art, the exhibition showcases communal making, scenes of communal life, as well as the different dimensions of friendship and (related or chosen) family dynamics. Motifs and symbols borrowed from folklore often aid the interpretation and nuancing of these reflections. Furthermore, the exhibition places emphasis on the role of memory, oral tradition and storytelling in communities, reinterpreting those narrative motifs that show insight into the subconscious mind of the storyteller and audience.

Finally, Our Wayfaring Home reflects on communal and personal superstitions, rituals and traditions regulating the lives of individuals. The exhibited artists and visiting audiences work collaboratively to process, reinterpret and reclaim these traditions, and create a safe space where respect towards our ancestors does not preclude the need for change, growth and self-reflection.